Szikra és az alpári-rét

loszplato
A Szikra és az Alpári-rét elnevezésű területe jelenleg 1038 hektár kiterjedésű. Szikra és az Alpári-rét térsége átmeneti jellegű terület, a Duna és a Tisza felszínformáló munkájának találkozási pontja. A széles ártéri felszínt a Tisza formálta, ám attól nyugatra és keletre (tehát a Tiszazugban is) futóhomok felszínre érkezünk.
Tovább

Emlősök

vidra
A többnyire rejtett életet élő emlősökről viszonylag keveset tudunk, még napjainkra is sok magatartásbiológiai meglepetést tartogathatnak.
Tovább

Halak – kétéltűek – hüllők

gyik
A szikrai Holt-Tisza, mint rendszeres halászhely, a tiszaalpári halászati szövetkezethez tartozott, mint kisszerszámos halászhely. A halászok hálóik és varsáik száma után adót fizettek, s a zsákmányt a környék piacain élőhalként, vagy éppen sütve árulták. Elmondásuk szerint hálóikban gyakran fennakadt az egyetlen hazánk­ban is szaporodó tokféle, a kecsege.
Tovább

Madarak

selyemgem
Szikra és az Alpári-rét változatos összetételű életterében az elmúlt negyven év alatt közel 250 madárfaj előfordulását figyelték meg a szegedi Tiszakutató Munkacsoport tagjai, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai és a területen dolgozó orni­tológusok. A vonuló és kóborló fajok mellett igen magas az erdők, rétek és nádas - mocsarak fészkelő fajainak száma is.
Tovább

Bükkös az Alföldön

bukkos
A túraútvonal mellett, úgy félúton a Forrás és a Majális-rét között, kicsi bükk­erdő áll. A szépen fejlett bükkfák történetét Bakkay József derítette fel.
Tovább

A járhatatlan égerláp

laperdo
A Tisza egykori holtágainak egyikét - ahol az év jelentős részében a tőzeget átitató oxigénszegény víz a talaj fölé emelkedik - égeres láperdő foglalta el. A mézgás (enyves) éger jellegzetes, csomókban álló tobozairól könnyen felismerhető.
Tovább

A magaslatok keményfa erdői

erdo_setany
Az árvizektől mentes magasabb fekvésű helyeket a tölgy- kőris- szilerdő uralja. Az Alföld egykori keményfa ligeteinek hírmondói a kocsányos tölgyek. Igen gyakran, mint mocsári tölgyet említik hazai ártéri előfordulása miatt.
Tovább

A vízpartok puhafa ligetei

part_csonak
Az Alföld ősi, a Tisza menti tájra jellemző és a régi hatalmas ártereken kiterjedten viruló folyóparti erdőiből alig maradt napjainkra valami. Szerencsére a fűz- nyár ligetek, a tölgy- kőris- szil erdőtípusok és láperdők maradványai még Szikrában és Alpár határában eredeti szépségüket megőrizve maradtak fenn.
Tovább

Fák, bokrok és vadvirágok

forras
Szikra és az Alpári-rét növénytakarójának kialakulása - hasonlóan a Duna-Tisza közi Hátság területeihez - a pleisztocénban kezdődött az utolsó elje­gesedés első jégmentes időszakában. A körülbelül 60 ezer évvel ezelőtt kez­dődő, s 12 ezer éven át tartó szubartikus klímában az ártereken mohos, sásos láprétek jöttek létre.
Tovább