Emlősök

Közzétéve: 2014. december 5.

A többnyire rejtett életet élő emlősökről viszonylag keveset tudunk, még napjainkra is sok magatartásbiológiai meglepetést tartogathatnak.

A sünök (Erinaceus europaeus) leginkább szürkületkor és éjjel mozognak. A szárazabb helyeket kedvelik. Nagyobb avarcsomók alatt, vagy készen talált föld alatti járatokban készítik e) fészküket, melyeknek mindig két kijárata van. A nős­tény késő tavasszal itt hozza világra 7 – 9 rózsaszín, puha tüskéjű kicsinyét. Az első fehér tüskéket hamarosan felváltja, a már az anyaméhben fejlődésnek indult, végleges tüskézet. A szülők a hitvesi hűségre nem sokat adnak. A párzás után hamarosan a hím ismét magányosan él, s ha mégis a családi fészek felé vetődne, párja egyszerűen elzavarja. Lomhának tűnő mozgása ellenére gyors, de óvatos vadász.

Az erdei cickány (Sorex araneus) valamivel kisebb, mint a házi egér. A nyári, barna hátszínétől jól elütnek világosabb oldalszőrei. Szinte állandóan szüksége van táplálékra, ezért nappal és éjszaka egyaránt vadászik. A dús növényzetű, nyirkos, rovarokban gazdag terület a kedvelt tartózkodási helye. A vakond föld alatti járatait is elfogadja, de előfordul, hogy maga készít ilyet. Évente négyszer is fialhat, így egyetlen nősténynek áprilistól szeptemberig 20 – 28 utóda is lehet. Az eldobott üres üvegek sok cickány és apró emlős halálát okozták már. A táplálékot kereső állat bemászik az üveg nyakán, de síkos falán kimászni már nem tud. Megtörtént, hogy egyszerre húsz tetemet is találtak egyetlen üvegben.

Tóparti nádasokban él a törpeegér (Micromys minutus). Éjjel jár táplálék után, de ha hajtja az éhség, nappal is mozog. Farkát is használva, kitűnően mászik a vízből kiálló növények szárain. Ha nincs más kiút, úszva menekül. Téli fészkük mélyen a föld alatt van. Gömbszerű nyári szállását növények szárára fonja, fűvel puhán kibéleli. A nőstény évente akár háromszor is 3 – 6 fiat szül, mivel vemhessége mindössze három hét.

A mogyorós pele (Muscadinus avellanarius) a nevének megfelelő környezetben, vagy szederindák között, az aljnövényzetben él. Alig nagyobb, mint a házi egér. Megnyerő külseje miatt egykor kedvelt kalitkaállat volt. Ma ez a faj is védett. Nyáron, egymástól nem túl távol az ágak bozótos szövevényében több öklömnyi fészket épít. Ezeket felváltva használja. A nőstény egy kölykezésre 5 – 9 fiat vet, melyek a következő évben válnak ivaréretté. Telelésre egy fészket több, szorosan összegömbölyödött, mélyen alvó állatka is használ.

A közönséges vakond (Talpa europaea) semmilyen növényi táplálékot nem fogyaszt. A palántákon, gyökereken észlelt rágásnyomok éppen azoktól a rovaroktól, pajoroktól származnak, amelyeket oly szorgalmasan pusztít. Éppen ezért oktalanul irtják kertjeikben a gazdák. A saját testsúlyával megegyező kártékony rovart is megehet naponta. Mivel nem alszik téli álmot, ezért ez a mennyiség évente a 30 kg-t is elérheti. Az éhezést még néhány óráig sem bírja. Megfigyelték, hogy kamrájában gilisztákat, pajorokat hord össze, azokat kissé megrágva táplálékkészletet hoz létre. A giliszták, bár élnek, elmászni nem tudnak, s a vakond napokig rájár a “friss húsra”.

1951-ben a szikrai Holt-Tiszánál egy igen ritka denevérfaj, a tavi denevér (Myotis dasicneme) került a gyűrűzők hálójába. Táplálékát, az éjjel mozgó vízibogarakat, a víz felszínéről kapja fel, halivadékot nem fogyaszt. A vízből a fecskéhez hasonlóan időnként iszik is, nyitott szájjal a vízre csap, majd a folyadékot felrepü­léskor elnyeli. Élőhelyén a faodvakban tanyázó vízi denevérekkel (M. daubentoni) közös kolóniában él.

VidraAz egyik legismertebb európai ragadozó a róka (Vulpes VuIpes). Veszettségter­jesztő és természetkárosító volta miatt irtása indokolt. Természetes ellensége szinte nincs, ezért az embereknek kell gondoskodniuk túlszaporodásuk megakadályozásáról. Az utóbbi években, az országos szinten is terjedőben levő borz (Meles meles) Szikrában és környékén is megjelent.

A holtágak zavartalanabb végein évente egy-két vidra (Lutra Iutra) is megfigyelhető. A vízhez tökéletesen alkalmazkodott emlős. Alábukva fülét és orrlyukait elzárja. Bundája nagyszámú zsírmirigye révén Sohasem ázik át. Lábujjai közt úszó­hártyát visel. Többnyire éjszakai állat, de jó időben nappal is vadászik. Hosszú ideig, akár 7 – 8 percig is a víz alatt maradhat. Főleg halakkal táplálkozik, s csak a nagyobbakat cipeli a partra. A kisebbeket általában a vízben fogyasztja el. Szaporodása Szikra és Alpár tavaiban nem bizonyított.

ŐzgidaAz őz (Capreolus capreolus) Közép-Európa legkisebb termetű, de egyben leggyakoribb patásvarija. Kisebb számban, de előfordul a szikrai, vagy alpári réteken. Párosodásuk július – augusztusra esik, de nem ritkán egy decemberi időszak is elő­fordul. A kis gidák májusban születnek. Ha a suta inni, vagy legelni megy, a fiatalok eleinte rejtekükön maradnak. Ha veszélyt éreznek mozdulatlanul a földhöz lapulnak. Ha valamilyen állat támadja meg a gidát, anyja rögtön a helyszínen terem, és elszántan védelmezi kölykét. Az embertől azonban nagyon fél, csak távolról figyeli gidája sorsát. Ha erdőt járva őzgidát találunk, ne higgyük, hogy azt anyja elhagyta, de megérinteni, simogatni sem szabad. Visszatérve az anya megérzi kölykén az emberszagot, megzavarodik, a gidát nem szoptatja, nem nyalogatja, s a félelmet ébresztő szag miatt azt hamarosan elhagyja. Az ilyen gida vagy éhen pusztul, vagy ragadozók zsákmánya lesz.