Szikra és az alpári-rét

Közzétéve: 2014. december 5.

A Szikra és az Alpári-rét elnevezésű területe jelenleg 1038 hektár kiterjedésű.

Szikra és az Alpári-rét térsége átmeneti jellegű terület, a Duna és a Tisza felszínformáló munkájának találkozási pontja.

A széles ártéri felszínt a Tisza formálta, ám attól nyugatra és keletre (tehát a Tiszazugban is) futóhomok felszínre érkezünk, sőt száraz térszíni löszkibúvásokkal is találkozhatunk. Mi ennek a táji változatosságnak az oka?

VárdombAz Alföldnek ezt a középső részét a felső pliocénig (2-12 millió év) a Duna formálta, hatalmas hordalékkúpot építve, feltöltögetve a hajdani, Pannon beltengert. Bő félmillió éve azonban a folyam mindinkább nyugatra tolódott, képletesen: saját deltája Ny-i peremére, a mai alföldi Duna-völgybe helyeződött át a Duna fő ága. Az időszakot meghatározó jégkorszak klímaingadozásai közepette a már száraz hordalékkúp anyagának mind nagyobb hányadát halmozta át a szél. A több tíz méter vastagságú szélszállított üledékanyag döntő hányada futóhomok. A homokanyagot térben és vastagságban lösztömegek tagolják. Ilyen löszkibúvás az alpári Templom- és Várdomb. A felszínközeli löszrétegek és a futóhomok határán rétegforrások is kialakulhattak. Ez az Alföldön ritka földtani jelenség Szikrában több helyen is előfordul. Legismertebb közülük a tőserdei túraútvonal mentén kiépített forrás.

A Tisza itteni, tehát a Csongrádtól északra húzódó, mederszakaszát csak a pleisztocén (2 millió év) végétől foglalta el. Azt megelőzően az ún. érmelléki kapun és a mai Körös-völgyön át érkezett a Dél-alföldre. Szikra és Alpár térségében tehát kevesebb, mint 12 ezer éve formálja a tájat. Ez alatt, a földtörténeti léptékben nagyon rövid idő alatt alakított és szélesítette ki hatalmas árterét, s így vágta el a hajdani összefüggő dunai eredetű homokvidéktől a tiszazugi homokfelszíneket.

A Szikra és az Alpári-rét védett területegysége Északon a tiszaugi hídnál kezdődik. Az ártér pereméig nyújtózó Lakitelek és a szikrai üdülőterület már a szél által összehordott futóhomokra települt. Ezt mosta alá a szikrai Tisza nyugati kanyarulata, ami másfél évszázada még az élő Tisza szerves részét képezte. Ez a magyarázata, hogy a holtág partjától alig 50 méterre jelentős szintkülönbség van a vízfelszín és környezet között.

A buckasor folytatása a teljesen beerdősült tőserdei rész. A futóhomok itt átlagosan 4-5 méteres buckákba rendeződött. Keleten a holtágat övező puhafa ligeterdőhöz, délen pedig az égerláp erdőkhöz csatlakozik.

Az un. alpári – öblözte (az Alpári-rét) területén található rétek a réti öntéstalajok nem karbonátos altípusán alakultak ki. A felső rétegekből hiányzó szénsavas mész, valamint a nehezebb mechanikai összetétel jellemzi. E talajok humusz és kolloid tartalma magasabb a dunai öntéstalajokénál. Az illit típusú agyagásványok viszont ugyanúgy uralkodnak bennük, mint a Kárpát-medence más öntéseiben kialakult talajokban. Az Alpári-rét felszínét számos egykori folyómeder, vagy az élő folyótól természetes úton levált holtág, morotva szabdalta fel.

LöszplatóAz alpári löszplató alig néhány kilométerrel a község alatt kezdődik, s egészen Csongrádig húzódik. A természetes vízmosásokkal részekre szabdalt vonulat egyike a falu ÉK-i oldalán található Vár- és Templomdomb.

Az ártéri perem legmagasabb pontja Ny-i és D-i irányban 4-5 méterrel, K-ÉK felé 10-12 méter­rel ugrik ki helyenként szakadékos partjával az ártéri terepszintből. Ezt a fel­színalaktani dinamizmust az is fokozta, hogy a Tisza a folyószabályozás előtt közvetlenül a magaspart alatt folyt, annak oldalát folyamatosan alámosta.

Az ártérben a lápos réti talaj kisebb kiterjedésű foltjai több helyen is megtalálhatók. Egyik jellemző megjelenési formája a Sulymos menti láprét. E rétek időlegesen, vagy részlegesen állandó vízborítás alatt állnak, s ennek megfelelően talajképződési folyamataikra a levegőtlenség, az anaerobiózis és az ezzel járó redukciós folyamatok jellemzőek.

Az erős vízhatásnak kitett területeken az el nem bomlott, elhalt növényi részek révén jelentős tőzeg-felhalmozódás is történt. Állandó, de pangó vízborítású helyeken oxigéntől elzárt körülmények között indul meg ez a szene­sedéshez hasonló folyamat. Ilyen tőzegképző nádast találunk az Alpári-rét nagy-tavi részén. A hajdani tőzegképződés mai bizonyítékai a Holt-Tisza tiszaugi végétől pár száz méterre levő felhagyott tőzegbányák, s az Alpári-réten ma is látható, egykori tőzegkitermelő helyek. Ugyanakkor ez a talajtípus jellemző a terület égerláp erdőire is.